Magánküldetés: Könyvmoly

Tárgy: Magánküldetés: Könyvmoly Csüt. Júl. 18, 2013 5:19 pm

Könyvmoly

Résztvevők:
- Thana
- Lilith

Kora reggel van, a város pedig épp kezd éledezni. Az utcákon tömérdek ember tolong és sokan kiabálnak portékáikat árulva vagy épp munkát hirdetve, vagy csak épp azért óbégatnak, mert jól esik nekik. Ti is az utcákat rójátok már, amikor is egy kövérkés, furcsán apró bajusszal megáldott fickó csörtet végig a tömegen, miközben segítségért kiabál. Az illető pontosan előttetek megbotlik, és hasra vágódik, anélkül, hogy bárki is felfigyelt volna rá, egyszerűen elmennek mellette. Mivel ti jól neveltek vagytok, segítsétek fel a fickót. Közben akár kérdezitek akár nem, arról regél, hogy segítséget kell találnia, ugyanis a könyvtárat, ahol dolgozik, ellepték a molyok. Döntsetek! Segítetek a bácsinak kiűzni őket? Vagy inkább próbáltok találni valakit, aki helyettetek segít? Esetleg ti is faképnél hagyjátok? Posztotok a döntéssel záruljon.

Határidőt egyenlőre nem adok, majd meglátjuk hogy haladunk.
Minimum hossz a körben: 400 szó

Jó munkát!

Tárgy: Re: Magánküldetés: Könyvmoly Csüt. Júl. 18, 2013 6:38 pm

Thana korán ébredt, soha nem volt későn kelő, hiszen volt bőven tenni és tanulnivaló már otthon is, ráadásul még csak gyermek volt, akiben sokkal több is volt az energia. Már napok teltek el azóta, hogy végre rátalált szeretett nővérére ebben a hatalmas városban, de mégis minden reggel kimondhatatlanul boldog volt, hogy megdörgölve szemeit ott találta maga mellett, akárhol is aludtak el éppen. Nem volt rest törődni vele, minden kívánságát leste, ha Lilith valami iránt fellelkesült, ő is vele örült és igyekezett, egy árva panasz nem hagyta el ajkait és oka sem volt rá. A felkelés azonban kicsit más volt, az utolsó ásítás és szemdörgölést követően halkan kecmergett talpra, ugyanis terv ötlött elméjébe. Arra gondolt, hogy lévén kezdték felélni maradék elemózsiájukat, kiváló alkalom lett volna a hajnalban frissen kirakodó kofák és árusok között beszerezni, ami kell és persze, ami neki megtetszik éppen. Az ötlet azonban dugába dőlt mikor egyszer csak Lilith is megmozdult és felült a fekvőhelyén, nem volt hát mit tenni, pedig igazán szerette volna meglepni avval, hogy egyes egyedül bevásárol majd neki. Ha volt arra mód, rövid ruhába bújást követően egy kicsit megmosakodott, s hacsak nővére nem nyakig öltözködve aludt a kicsit fülledt éjszaka, gyorsan összekapkodta ruhadarabjait és az orra elé nyomta őket. Nem nagyon lehetett megakadályozni abban, hogy segítsen ahol segíteni akart neki.

Így kerültek hát ki az utcára, ugyan nem rossz értelemben véve, de azért mégis ott voltak. Habár Thana nem ismerte igazán a várost, kézen fogva próbálta siettetve maga után húzni nővérét, hacsak ő nem volt éppen tempótartó hangulatában. Szerencsére nem volt nehéz kihívás megtalálni az egyébként is zajos árusokat, ahogy portékáikat kínálgatták az utcákon és kicsi, vagy éppen nagy tereken. Kíváncsian kapkodta ide-oda tekintetét, oly rengeteg volt a látni és vásárolni való, hogy a bőség egyszerűen lenyűgözte. Bárcsak sok-sok pénze lett volna! De sajnos, sokba került bizony az ideutazása, az étel főleg a kis falvakban volt igencsak drága, s mindez komolyan megfogyatkoztatta pénzes szütyője tartalmát.
Felfedezőútjuk, vagy talán inkább csak az ő felfedezőútja, nem tartott igazából sokáig, tudniillik ahogy a forgatagban kerestek éppen utat maguknak, mikor egy pocakos bajuszos bácsi rosszabbul járt náluk, ugyanis csúnyán elesett. Ráadásul senki nem akart segíteni neki, mindenki elkerülte, Thana pedig bizonytalanul Lilithre pillantott, nem-e segítene neki segíteni? Sajnos nem úgy tűnt, hogy nővére akkor igazán támogathatta volna elhatározásában, így hát egyedül vágott bele, s ha közben tényleg nem kapott utólag segítséget, hát kis termetének és gyöngécske kezeinek köszönhetően kicsit soká húzódott el a dolog. Elegendően ahhoz, hogy a bácsi minden búját-baját elbeszélje a molylepkék rágta könyvtáráról, amivel nem tudott egyedül boldogulni. Nem volt buta lány, sokféle drága árut ismert, melyeket messzi országokból vittek városukba haza, s ő nővére kedvéért sok érdekes dolgot igyekezett megtudni róluk. Most pedig éppen eszébe jutott valami, így nem tartotta csukva a száját.
- Talán segíthetnénk neki? - fordult egy pillanatra Lilithez - Azt hallottam bácsi, hogy fahéjat és borsot lehet használni a lepkék elkergetésére! Itt biztosan árulnak ilyet, ugye?

Tárgy: Re: Magánküldetés: Könyvmoly Csüt. Júl. 18, 2013 10:39 pm

Tegnap este viszonylag korán lefeküdt a két lány, aminek mellékhatása az volt, hogy nem voltak képesek olyan sokáig aludni, mint szoktak. Legelőször Thana ébredt meg, s mikor látta, hogy nővére még húzza a lóbőrt, úgy döntött elmegy bevásárolni a piactérre. Ezzel is csak örömet szeretett volna okozni nővérének, bár a csendben kiosonás nem éppen úgy ment, ahogyan azt a lány eltervezte, hiszen Lilith éberen szokott aludni, és a legkisebb zörejre általában megébred, legfőképpen akkor ha már ki is aludta magát. Lassan feltápászkodott, majd a húgára pillantott, és egy hatalmas mosolyt küldött feléje. Igazából a mosoly okát nem is tudta igazán, lehet csak úgy szeretetből jelent meg az arcán, de lehet akár az is, hogy "hehe nem sikerült csendben kiosonnod". Különleges testvérpár voltak ők, de ez nem is volt akkora baj, hiszen jól megvoltak, főleg amióta újra találkoztak pár napja. A kapcsolatuk mintha még erősebb lett volna az évek folyamán, mint amilyen régebben volt még gyermekkorukban. Lilith sem szeretett volna természetesen a fogadóban maradni, hiszen nem szerette a magányt, az unatkozást pedig még úgy se. Meg is indult tehát a ruhái felé, ám Thana gyorsabb volt nála, és gyorsan összeszedte az összes olyan dolgát, amit szükségesnek talált a számára. A máguslány egy újabb mosolyt intézett a kislány felé, majd kivette a kezéből a ruhadarabokat, és felöltözött. Ezután megfésülte a haját, felkötötte a szokásos masnikkal, megmosakodott, megtisztította a varázsfegyverét, és végül ellenőrizte a reggeli készülődés eredményét egy tükörben. Szerette magát bámulni a tükröződő felületeken, akár órákig is, hiszen csakis így tudta megtartani magában ezt a hatalmas önbizalmat, ami folyamatosan sugárzott a lelkéből. Azonban a kishúga kicsit sietősre vette a léptet, így egy erős kézmarkolás után szépen ki is rángatta a szobából, egyenesen le a fogadó elé, ahonnan meg is célozták úti célul a piacteret.

A sok korai kereskedő éppen csak most kezdte el kipakolni a dolgait, bár ez csak az ő javukra fordult, hiszen így a legfrissebb alapanyagokat szerezhették be a legolcsóbban. Magától nem igazán szokott ilyen korán vásárlásba kezdeni, de ha van valaki aki elkíséri, akkor nem igazán bánja a dolgot. Minden esetre nem szól bele a vásárlásba, hiszen a húga mindig is jobban értett az ilyen háztartási dolgokhoz, mint ő. Lilith szeme inkább a fegyverárusokon akadt meg, vagy éppen egy másik sátorban lévő páncélkovácson. Le sem tagadhatná, hogy vérbeli kalandor, de ez persze mellékes. A városban az átlagos ébredezési jeleneteken kívül semmi különös dolog nem történt.. egy darabig. Aztán sikeresen elesett egy idősebb férfi, bár felsegíteni nem igen akarta senki sem. A máguslány nem is csodálkozott ezen, hiszen a városban a sok kalandor csak magával képes törődni, másokkal kevésbé, vagy szinte semennyire sem. Persze nincs joga prédikálni, hiszen ő sem indult meg egyszerre segíteni az idős bácsin, amit talán annak köszönhetett, hogy az elmúlt pár hónapban ragadt rá egy kis arrogancia. Szerencsére Thana nem okozott neki csalódást, és egy kis hezitálás után máris szaladt segíteni a szerencsétlenen, aki nem hogy megköszönte volna, de még a többi baját is a kislány nyakába sózta. Ez egy kicsit szúra a szemét a nővérkéjének, de a húgica oly ártatlanul nézett vissza rá, hogy nem volt képes nemet mondani a segélykérésre.
- Ha ennyire szeretnéd, segíthetünk. Nincs különösebb dolgunk, tehát ráérünk. Azonban egy kis fizetséget azért megköszönnénk, ha már így törjük magunkat, kedves uram.. - kacsintott a férfi felé, majd meghallgatta Thana ötleteit a molyokkal kapcsolatban, végül előkapta a mágikus fegyverét és feléjük mutatta. - Vészhelyzet esetén akár hűvösre is tudom tenni a drágaságokat.. - nevette el magát, hiszen nem vette komolyan ezt az egészet, de végül is egy kis molyvadászatba nem hal bele. Legalább lesz kiken gyakorolni a varázslatait.
- Merre menjünk, uram? - kérdezett rá végül, hiszen már kezdett benne meggyúlni az izgatottság lángja, na meg nem szeretett volna sokáig egy helyben maradni, mert az újabb unalmat szül, amit mint előbb említettem.. nem kedvel.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Könyvmoly Pént. Júl. 19, 2013 9:46 am

Na, szép kis posztok lettek, örömmel olvastam őket, szóval megdicsérlek titeket, de akkor menjünk is tovább:

- Természetesen nem ingyen kérném a segítséget. - kezdte magyarázni a bajuszos bácsi. - Ellenben attól tartok elhamarkodottan beszéltem el pont nektek a problémámat. Ezek ugyanis nem közönséges molyok. Akkorák, mint egy kutya és egészben nyelik le a könyveket. - folytatta remegő, majdnem síró hangon.
Tehát ismét újat tudtatok meg. Akár elhiszitek, akár nem, ő azt állítja, hogy igazat mond és nem akarja elfogadni a segítségeteket, mondván, hogy nem akar szegény kislányokat ilyen nehéz feladat elé állítani. Hogy megpróbáljátok-e meggyőzni, az rajtatok áll, de az első próbálkozást mindenképpen figyelmen kívül hagyja és miután megköszönte a segítséget egyesével kezdni a többi kalandozót traktálnia gondjaival. Ha tovább erősködtök, akkor végül belemegy, hogy elvisz titeket a könyvtárba, bár nem szívesen. Amennyiben inkább békén hagyjátok, akkor írjátok le, hogy mit tesztek helyette.

Határidő nincs, minimum mennyiség pedig ezúttal 300 szó. Kellemes írást!

Tárgy: Re: Magánküldetés: Könyvmoly Szer. Júl. 24, 2013 9:34 am

Egyet hátralépett a meglepetéstől, repkedtek már molyok otthon a tél elől behúzódva, de azok igencsak aprók voltak és ártalmatlanok. Leginkább az volt az aggasztó kérdés, hogy vajon szárnyukkal együtt akkorák, mint egy kutya, vagy anélkül. Lilithre nézett kérdőn, aki nem úgy pillantott vissza, mint aki ennyitől egyszerűen csak meghátrált volna. Ennek örült is meg nem is, büszke volt nővére lelkesedésére, még ha nem is volt nagyon szembetűnő, de ugyanakkor a nagy könyvevő lepkék egy kicsit csúnyácskáknak hangzottak, így első csendülésre.
- Mi nem vagyunk szegény kislányok! - szabadkozott udvariasan, zavart félvigyorral arcán - És féltenie sem kell minket, ügyesek vagyunk és tudunk varázsolni is! Biztosan van valamilyen módszer, amivel el tudjuk kergetni azokat a lepkéket... vagy lecsapni őket?
Megint csak Lilithre nézett, a férfi azonban a fejét rázta és további kifogásokat sorolva kettejükkel kapcsolatban, továbbállt és minden arra járót leszólított, panaszáradattal sújtva le valamennyiükre... nem úgy tűntek, mint akik nagyon érdeklődtek a felajánlott munka iránt. Így hát utána szaladt és egy rövid ideig kísérgette, hallgatva az emberek elutasító reakcióit. Gondolt egyet és megráncigálta a bácsi ruhájának az ujját.
- De ha mi nem segíthetünk, akkor ki fog? - kérdezte aggódón.
Az embert azonban nem lehetett egykönnyen meghatni, elismételte még egyszer, hogy ők túl fiatalok és miegymás, majd állt is tovább. Nem volt mit tenni, Thana ismét Lilith pillantását kereste és ezúttal is szavak nélkül kérdezte meg, mitévők legyenek? Nővére nem gondolkodott sokat, arra talán már eddig is volt ideje, ehelyett fegyverével kezdett el babrálni és mormolni, valami varázsigének tűnt a hangzásából. Egy kicsit aggódott, hogy hidegről és szellemekről, meg istenekről beszélt... nem igazán tudta, hogy miféle varázslatra készült, de bizonyára azért tette, hogy bemutassa neki a tudományát. Ő a maga részéről egyenlőre inkább csak kivárt, nem akarta feleslegesen használni valamelyik jelenleg egyébként sem igazán alkalmas igéjét, így bízott abban, hogy nővére elegendően elkápráztatja ahhoz, hogy neki ne kelljen megpróbálnia elhitetni, hogy lett volna egy fahusángnál alkalmasabb dolog a tarsolyában molyirtásra. De a fűszeres ötlet még beválhatott, így körbenézett a pultok között, keresve az említett por állapotú ízesítőket.