Tower of Druaga szerepjáték
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Tower of Druaga szerepjáték

A Tower of Druaga anime alapján létrehozott szerepjáték.
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Vándor

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Vándor

Vándor


Hozzászólások száma : 14
Join date : 2013. Jul. 16.

Karakter adatok
Szint: 1
Tapasztalat:
Vándor Left_bar_bleue5/50Vándor Empty_bar_bleue  (5/50)
Érme: 310

Vándor Empty
TémanyitásTárgy: Vándor   Vándor EmptyKedd Júl. 16, 2013 3:58 pm

Név: Ryutoshi Kurasai (ám titkolja igazi nevét, így Vándorként emlegeti magát)
Kor: 18
Nem: férfi
Kinézet: Ezüst színű haj, és szürke szem. Komor arc, és sötét köpenybe burkolózik, amely alatt ott van a páncélzata. A kapucnija a legtöbbször fején, ami takarja az arcát.
Jellem: Nyugodt, komor, egyhangú. Bár nem gyakori szokása, képes a mosolyra, ám nevetni szinte még senki sem hallotta szülei halála óta. Rossz szokása, hogy úrfizza/hölgyezi az embereket. Amíg nem bizonyosul meg arról, hogy ellenfele méltó rá, addig nem használja a másik erősebb kardját (így addig nem vonatkozik rá a fegyver bónuszai)
Kaszt: Harcos
Felszerelés:
Bronz Kard (-140 érme)
Acél kard (-250 érme (azt a hiányzó 1 pontot a szabadon elosztható 5 pont egyikével pótolom)
Képesség:
Név: Holdsarló
Ár:
Leírás: Ehhez a képességhez mindkét kardomnak a kezemben kell lennie, és támadásra kell koncentrálnom. Egyetlen pillanatban elrugaszkodok a földről, és a levegőben elkezdek forogni a tengelyem körül elképesztő sebességgel, és a pengék meg megvágják az ellenfelem, ha a közelemben van. Az erőm ilyenkor a felére csökken, azonban a gyorsaságom megduplázódik. Ha valakinek a gyorsaságánál az így kapott eredmény 4x jobb, akkor ő csak annyit lát belőle, hogy meglendítem az egyik kardom, majd leérkezek a háta mögé. Azonban a technika elég fárasztó, és amellett, hogy a következő 2 körben képtelen vagyok támadni, csak 5 kör múlva tudom használni (ami a 2 kör után idnul). A vágások száma a Kitartásra rakott pontokéval egyezik.
Hatások: erő felezés, gyorsaság duplázás
Elérhetőség: Csak az képes használni ezt a technikát, akinek a technikát ismerő JK (kivétel én, mivel a mesterem tanította meg) megtanítja (egyenlőre, vagyis én ismerem)

Történet:
Meskiában születtem 18 évvel ezelőtt.  Édesanyám és édesapám is szegény zsoldos katonák voltak, így egy egyszerű faházban jöttem a világra. Anyám és apám, Gilgamesh urunk seregének zsoldos katonái voltak. Azonban nem léphettek be a király katonáihoz, mivel engem kellett nevelniük, így nagyon keveset kaptak fizetségül. Olyan haszontalannak vélték őket, hogy azt a feladatot kapták, hogy az Ón szentély szintjének szörnyeit vágják le. Minden igaz, hogy szüleim titkolták erejüket, mert attól féltek, hogy akkor besorozzák őket. Anyám az íjászatot végezte kitűnő célzással, apám közben pajzsával és kardjával csépelte az ellenfelét. Úgy tűnt viszonylagos békével nevelhettek, ráadásul pár évre rá újabb áldás jött a házhoz, mert kisöcsém született. 5 éves koromig szinte teljes odaadással neveltek minket, így akaratlanul is elhanyagolták a munkájukat, aminek az lett a következménye, hogy az éhenhalás legszélére kerültünk. Végül kénytelenek voltak magamra hagyni öcsémmel ilyen alkalmakkor, amikor dolgozni mentek. Mindig kíváncsi voltam, hogy ilyenkor mit csinálnak. 7 éves koromban azonban nem bírtam tovább. Bár szüleim bezárták az ajtót, könnyen kinyitottam az ablakot, és kimásztam rajta, ám öcsémnek szóltam, hogy ne kövessen. Mindig is nagyon vigyáztam öcsémre, és attól tartottam, hogy képes lenne megölni magát mielőtt kileshetném szüleimet munkájuk közben. Szinte hangtalanul osontam szüleim után. Nagyon egyszerű volt némán követnem őket, hisz könnyű ruházatom nem csapott zajt, és amúgy sem voltam valami kövérke, így én sem léptem olyan hangosan. Szüleim miután megtanítottak olvasni, arra is oktattak, hogy milyen szörnyek léteznek, és azok hol helyezkednek el. Mivel az ilyen perceket imádtam, így mikor elértük az emeletet az Ón szentély kő alkotta látképe. Szüleim egy katakomba szerűségnél álltak, meg, így szusszanhattam egy kicsit. Mire feleszméltem a szüleim sehol. Felnyögtem akaratlanul, és talpra álltam. A Skorpió kertjének környékén járhattunk azt hiszem. Miután befutottam a barlang bejáratán rögtön előbukkant pár sírkamra. Hát igen nem kisfiúnak való hely, de uralmat vettem magamon, és tovább futottam. Egyszer csak furcsa szisszenéseket hallok, és kard csattanását, veszők suhogását.  Mikor befordultam a sarkon szemeim elé tárult a látvány. Szüleim egy tucatnyi pókkal harcolt. Anyám nyílvesszői sorra kerültek ki a tegezből, majd az egyik pók ronda szemébe csapódva megölte a lényt. Apám kardja rengeteg potrohot, és lábat vágott már le. Izgalommal néztem a harcot, ám egyszer csak valami megzavart. Furcsa szagra lettem figyelmes, és hangos lihegésre mögülem. Hirtelen megfordulva felkiáltottam. Egy hatalmas Kusarakk vörös szeme nézett le rám, és egyikük éppen nyakon akart ragadni. Egy pillanattal később fülem mellett elszáguldott valami, majd a friss vér spriccelt az arcomra. Egy kéz felkapott és elvitt onnan.
- Ryu! Ezt majd meg fogod szépen magyarázni! – szólt hozzám az engem cipelő apám.
Egy gyors huppanás, és anyám mellé kerültem, miközben édesapám, már futott is a bikalény felé. A kardja mély sebet vágott a lény lábán, aki az előbb rálőtt nyílvesszőt próbálta kihúzni. Fájdalmasan felordított, majd fabunkójával megtámadta apám. Bár védekezett pajzsával, mégis leteperte a nagy erő, ám mielőtt újra támadhatott volna egy újabb vessző találta el a másik kezét. A lény még tartotta a fegyvert, ám hátrált pár lépést, és mikor sebesült lábára állt fél lábra meggörnyedt. Ez elég volt apámnak, hogy egy újabb mély vágást intézzen a Kusarakk még épp lábán. A bikalény a négykézlábra dőlt. Mikor apám bevihette volna a sorsdöntő csapást egy sikolyt hallok közvetlenül mellőlem. Anyám lába a levegőben, és azt veszem észre, hogy egy újabb Kusarakk ragadta meg anyámat a nyakánál fogva, és megpróbálja megfojtani.
- Selena! – kiáltja apám, ám ekkor egy hatalmas csapás vagy 2 métert repülve belecsapódott egy nyitott sírkamrába, ahonnan az ott lakó csontváza szétrepült. A már majdnem kivégzett bikalény még nem adta fel a harcot, és egy végzetes csapásként válaszolt a lábaiért. Anyám sem bírta tovább. Nyaka megadta magát, és csigolyái eltörtek. A lény háta mögé dobta a halott nőt, és felém lépkedett. Már nem hittem a reményben. Megpróbáltam elfutni, ám elkapta a lábam, és fejjel lefelé felemelt. Nyitásra emelte a száját, és a feje fölé emelet. Úgy tűnt fel akart falni még élve. Behunytam szemeimet, és kezeimmel próbáltam védeni magamat, ám tudtam, hogy ez felesleges. Azonban nem éreztem semmi fájdalmasat, ehelyett egy hirtelen suhintás, illetve egy placcsanás, és az engem tartó bestia ordítását. Ekkor az eldobott engem, és én a falba vertem a fejemet. A fejem betört, és a vér szivárogni kezdett, azonban még eszméletemnél voltam. Egy férfi húzta ki a kardját a megsebzett Kusarakkból, és az engem elhajító felé lépett nyugodtan. A Kusarakk üvöltve rohant feléje, és puszta kézzel akarta ripityára törni, ám ekkor… két penge fénye csillant, és hirtelen a bestia legalább 20 vágás okozta sebbel összerogyva kihunyt. Ekkor sötétült el minden. Miután felébredtem egy idős férfi fogadott egy puha ágy mellett. A férfi egy ex-elit katona volt, aki éppen arra járt a katakomba közelében és hallotta a zajokat. Ekkor mondta el, hogy meghaltak a szüleim, és biztosított róla, hogy felnevel, míg elérem a felnőtt kort. Persze rögtön öcsém miatt aggódtam, ám sajnos a megmentőm sem volt olyan gazdag, hogy mindkettőnket ellása, így végül öcsémet egyik barátjához vitte, aki örömmel nevelte öcsémet saját gyermekeként. Elején furcsálltam a helyzetet, és napról-napra aggódtam értem, de két-három hónap múlva már megnyugodtam enyhén, és továbbiakban az edzésre koncentrálhattam. 10 éves koromtól harcászatra képzett. Mivel nem ismert más harcművészetet, a harcosok tudását adta át, amely amúgy is szimpatikus volt számomra. A fegyvereket is ő szerezte be nekem. Évről-évre egyre erősebb, és ügyesebb lettem, ám mesterem egyre gyengébb, és végül megbetegedett. Mielőtt azonban meghalt volna megtanította a Holdsarló nevű technikáját, amivel legyőzte azt a szörnyet. A sors fintora, hogy 3 évre rá mire megtanultam tökéletesen a képességet, aznap meghalt a mesterem. Végül eltettem a két fegyverem, és fekete ruhába burkolva magam útnak indultam, hogy beteljesítsem a sorsom. Hogy elpusztítsak minden gonoszt.


A hozzászólást Vándor összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 23, 2013 1:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Gilgamesh
Admin
Gilgamesh


Hozzászólások száma : 46
Join date : 2013. Jun. 17.

Vándor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Vándor   Vándor EmptySzer. Júl. 17, 2013 8:55 am

Szép jó reggelt! Már ha lehet ilyet mondani ezen az órán, de nekem még reggel van :DNos, örömmel olvastam az előtörténetedet és meg kell mondjam élveztem is. Úgy érzem, hogy minden megvolt benne, ami kellett és bár nem volt túlzottan kibontva, minden el lett magyarázva annyira, amennyire szükséges volt. Egyetlen olyan mondatot találtam, amit nem értem, mégpedig ezt: " Mivel az ilyen perceket imádtam, így mikor elértük az emeletet az Ón szentély kő alkotta látképe." Hogy itt mit szerettél volna írni, azt csak sejtem, de ezen kívül minden rendben volt, így nem kekeckedek ennyi miatt, csak felhívom rá a figyelmed, hogy lehetőleg a jövőben ne ismétlődjön meg újra. Egy átolvasással könnyedén lehet orvosolni ezt a problémát Wink
Amit viszont azt hiszem félreértettél, az a pontelosztás. A Szabályzatban feltüntetett 5 tapasztalati pont nem a pontokra osztható el, az csupán a szintet adja meg, így a fegyvereid együtt még nem használhatóak, ám tanácsolnám, hogy a közeljövőben, legkésőbb a jövő hét folyamán, de lehet, hogy előbb, be fognak kerülni újabb tárgyak, melyek a gyorsaságot fogják feljebb tornázni, hiszen a jelenleg szereplő felszerelések biza kivétel nélkül csak lefelé viszik. Szóval ha gondolod, majd vásárolj be azokból egyet vagy épp kettőt, és minden gond megoldódik, addig pedig vagy 1 kardot légy kedves csak használni, vagy légy egy kevés türelemmel, míg elkészül az említett tárgyak kidolgozása.
A képességed nagyon tetszik, szépen ki van dolgozva. Bár az oldalon nincsenek konkrétan körök, de természetesen ettől függetlenül nagy piros pont azért, hogy egy hozzávetőleges "feltöltési időt" szabtál neki! Nyilván attól, hogy nincsenek körök, még alkalmazható a szabályozás, így hát elfogadom a képességet, az ára pedig 100 érme lesz. Valamint, csak hogy elkerüljük a későbbi esetleges félreértéseket a képesség természetesen a felszerelések által adott bónuszt is tartalmazza, mind a gyorsaság, mind az erő mind pedig a kitartás pontokra nézve, tehát a már módosult értékek számítanak benne, nem pedig az alapok.
Ha pedig még nem lett volna nyilvánvaló, akkor leírom, hogy az előtörténetedet ELFOGADOM!

Kezdő felszereléseid:
- Bronz kard
- Acél kard

Kezdőtőke: 310 érme (Elvégre még javában tombol még az event, így az előtörténetért dupla kezdőtőke jár, melyből persze már levontam a vásárlásaid összegét.)

Kezdő értékek:
TP: 5
Erő: 8
Gyorsaság: 3
Kitartás: 6

Most már nincs is más hátra, mint, hogy elkészítsd az adatlapot és már mehet is a játék! Kellemes időtöltést kívánok az oldalon!
Vissza az elejére Go down
https://towerofdruagafrpg.hungarianforum.com
 
Vándor
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Vándor
» Vándor ötletláda
» Magánküldetés: Közeleg a nyár.. (Vándor, Saito, Haneko)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tower of Druaga szerepjáték :: Adattár :: Előtörténetek-
Ugrás: